Állítsuk meg a "suhanást"
pinkblogger
, 2014.03.10. 16:10
Megy nap nap után és a mindennapok percei és órái észrevétlenül suhannak, de vajon miért nem éljük meg ezeket a parányi mégis jelentőségteljes perceket. Tudom persze, hogy minden nap van olyan momentum az emberek életében,
ami eltereli a figyelmüket a jelentéktelennek tűnő mozzanatokról és történésekről. Pedig az a legfontosabb, hogy odafigyeljünk magunkra és szeretteinkre. Addig magam sem hittem el teljesen, hogy ez így van, mígnem a sors fordulatával s mondhatni kegyetlenségével meg nem tapasztaltam… Lehetsz bármilyen szerencsés vagy balfácán, ügyefogyott vagy zseni, koldusszegény vagy dúsgazdag, bányarém vagy címlappéldány, s még sorolhatnám a kontrasztokat, tényleg azokra az érzelmekre és emlékekre fogsz mindig visszagondolni, amiket Te adtál azoknak, akiket közel engedsz magadhoz és Te kaptál vissza tőlük. Nem kell mindenkinek egyforma életet élni, mégis minden egyes egyénnek joga van a normális életkörülményekhez. Sajnos mostanában mindent a kapzsiság és az uralkodási kényszer mozgat. Minél több van valakinek, annál többet akar még magának, nem érdekli senki és semmi az előrejutás érdekében. Mondjuk itt is közbelép az létezés és a fennmaradás örökérvényű megállapítása, miszerint az élet igazságtalan: van akinek minden az ölébe hullik, nem is kell semmiért megdolgozni mert anélkül is megkaphatja. Más azonban bármilyen keményen is dolgozik érte nem jut előrébb, vagy csak nagyon nehezen. Ennek kellene végre már egyensúlyba kerülni, ne csak a protekció mozgassa ezt a világot, Európát, a nagy- és kisvárosokat és a picinyke településeket. Végre ne csak valakinek a valakije jusson jó álláshoz és magas pozícióba, hanem az is, aki becsületesen tanult és dolgozott azért, hogy kicsinyke álomvilágát a valóságra kivetítve véghezvigye az álmait, megvalósítsa az elképzeléseit és élje nyugalmas és meghitt családi életét szerető családja körében. Valamint legyen minden feltétel adott számára, hogy az előbb felsoroltakat el tudja érni, s legyen ideje megélni minden egyes percét. 
Saját véleményem és tapasztalataim alapján a nehéz sorsú emberekben még is nagyobb az öröm, mert a legkisebb boldog pillanat elégtétel számukra, s erősíti őket abban, hogy ha nem is fényűzően élnek, de mégis van pillanat és értelmes cél, amiért érdemes. Sajnálatos módon a mai világban rengeteg probléma merül fel, amihez tudni kell kellőképpen alkalmazkodni és minél gyorsabban megoldani azt. Nagyon sürgősen észbe kellene kapni az embereknek, hogy mindenkinek egyetlen egy sansza van megélni az életét, senki sem fogja helyett megélni vagy jobbá tenni azt, és kezdeni az álmokért. Itt az ideje, hogy végre ne csak ámítsuk magunkat és keseregjünk, hanem álljunk ki saját céljainkért és tegyünk is értük. Biztosan lesz olyan pont, ahol némileg megtorpanunk, de akkor sem szabad feladnunk. Merjünk, harcoljunk és nyerni fogunk az igazságtalanságokkal szemben. Legyünk erősek, kitartóak, bátrak és ügyesek. Higgyünk benne és akarjuk nagyon, hiszen ha kéz a kézben közösen dolgozunk álmaink megvalósulásán, akkor minden bizonnyal sikerülni fog, s minél jobban akarjuk, annál előbb teljesülni fognak álmaink és boldogok lehetünk.
Szóval bízzunk az elképzeléseink megvalósulásában és tegyünk értük.