Állítsuk meg a "suhanást"

ami eltereli a figyelmüket a jelentéktelennek tűnő mozzanatokról és történésekről. Pedig az a legfontosabb, hogy odafigyeljünk magunkra és szeretteinkre. Addig magam sem hittem el teljesen, hogy ez így van, mígnem a sors fordulatával s mondhatni kegyetlenségével meg nem tapasztaltam… Lehetsz bármilyen szerencsés vagy balfácán, ügyefogyott vagy zseni, koldusszegény vagy dúsgazdag, bányarém vagy címlappéldány, s még sorolhatnám a kontrasztokat, tényleg azokra az érzelmekre és emlékekre fogsz mindig visszagondolni, amiket Te adtál azoknak, akiket közel engedsz magadhoz és Te kaptál vissza tőlük. Nem kell mindenkinek egyforma életet élni, mégis minden egyes egyénnek joga van a normális életkörülményekhez. Sajnos mostanában mindent a kapzsiság és az uralkodási kényszer mozgat. Minél több van valakinek, annál többet akar még magának, nem érdekli senki és semmi az előrejutás érdekében. Mondjuk itt is közbelép az létezés és a fennmaradás örökérvényű megállapítása, miszerint az élet igazságtalan: van akinek minden az ölébe hullik, nem is kell semmiért megdolgozni mert anélkül is megkaphatja. Más azonban bármilyen keményen is dolgozik érte nem jut előrébb, vagy csak nagyon nehezen. Ennek kellene végre már egyensúlyba kerülni, ne csak a protekció mozgassa ezt a világot, Európát, a nagy- és kisvárosokat és a picinyke településeket. Végre ne csak valakinek a valakije jusson jó álláshoz és magas pozícióba, hanem az is, aki becsületesen tanult és dolgozott azért, hogy kicsinyke álomvilágát a valóságra kivetítve véghezvigye az álmait, megvalósítsa az elképzeléseit és élje nyugalmas és meghitt családi életét szerető családja körében. Valamint legyen minden feltétel adott számára, hogy az előbb felsoroltakat el tudja érni, s legyen ideje megélni minden egyes percét. 

Érzelmi labdajáték

A minap olvastam egy idézetet, amely nyomott hagyott bennem. Annyira aktuális és komoly témát feszeget. Nem is beszélve arról, hogy ha valaki hasonló élethelyzetben tölti napjait, akkor még jobban fogékonnyá válik ilyen dolgokra. Szóval hosszas felvezetésem után, akkor vágjunk is bele, hogy miről is barkóbáztam itt eddig. Nem is lehetett volna jobban, még talán játékosabban sem megfogalmazni a mai világra jellemző zavart értékrendet, mint a nemsokára közölt idézetben. Előtte engedje meg az olvasóközönség, hogy kicsit ecseteljem az álláspontomat. Nem tudjuk a fontossági sorrendet korrektül felállítani. Mivel ahelyett hogy a saját boldogságunkkal és a hozzánk közel állókkal foglalkoznánk; azzal hogy éljük meg a pillanatokat, emlékeket gyűjtsünk, próbáljuk ki az újdonságokat, utazzunk és közben kapcsolódjunk is ki, egyszerűen csak éljük meg ezt az amúgy is rövidke életet, s merjünk álmodni-megvalósítani-változni és változtatni. Dehogy ahelyett inkább magunknak is hazudunk, torz „igazságokkal” próbáljuk magunkat nyugtatni, hogy mi aztán tényleg mindig mindent a legjobban és magunkból a legtöbbet kihozva teszünk. Mostanság minden ember figyelme és vágya a külsőségekre és a tárgyak imádatára irányul. Ha pedig már kicsit is függetleníteni akarja valaki magát ezektől akkor, naturalistának, hippynek bélyegzik, vagy egyszerűen nem is veszik emberszámba. Sajnos mostanság többet ér egy okos telefon, egy táblagép, vagy csak egy gyúrós-feszítős képáradat tucatnyi „tetszik”-eléssel a közösségi oldalakon, mint az, hogy egy élménydús hétvégét tölts a barátokkal, egy kellemes kirándulásra menj családtagjaiddal, vagy néhány meghitt napot töltse egymásra hangolódva a pároddal. Nagyon, de nagyon észbe kellene kapjunk végre, itt az utolsó utáni pillanat, hogy ne csak a munkába merülve és belefásulva bosszankodjunk azokon a dolgokon, amiken ha nem tudunk változtatni nem is kellene aggódnunk miattuk. Ennyit a véleményemről, íme itt a korábban említett idézet:

„Az életünket 5 nagy labda alkotja. Ezek közül 1 gumilabda, a többi pedig üveglabda. Nézzük a mindennapi lét 5 legfontosabb összetevőjét, melyeket aztán a megfelelő „labdacsoportba” kell pakolásznunk: család, egészség, pihenés, barátok, munka."

Most bizton állítom a cikket olvasók közül meglepődnek, hogy ez miért olyan nagy szám??!! Hiszen fél perc sem kell és már kész is a helyes rangsor. Tudom ám, mindenki az általam írt sorrendet vallja magáénak. Csak az a baj, hogy ezt így gondoljuk, viszont szinte semmit nem teszünk annak érdekében, hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is ebbe a tökéletes variációba álljanak be a dolgok. Egyszerű a pakolászás: a munka a gumilabdát szimbolizálja, a többi érték pedig kétség kívül az üveglabdák csoportját erősíti. A gumilabda, mindig visszapattan, arra úgymond nem kell nagy gondot fordítani. Mivel mindig akad valami munka, amivel az ember elő tudja teremteni a megélhetéséhez szükséges piszkos anyagiakat. Azonban ha nem fordítunk kellő figyelmet a családunkra, egészségünkre, arra hogy ne csak robotoljunk, hanem igenis adjuk meg magunknak azt a kis törődést, hogy kikapcsolódjunk; illetve hogy szakítsunk időt a barátainkra, akikkel mindig kölcsönösen számíthatunk egymásra; akkor ne csodálkozzunk, hogy mire észbe kapunk csak a 4 üveglabda széttörését vesszük észre. Ami pedig már egyszer eltört, azt ugyan meg lehet ragasztani, de az már soha nem lesz olyan mint a régi, mondhatni értékét veszti. Soha nem késő változtatni, merjük egészen megélni az életünket és figyeljünk oda arra, hogy mindig a családra, egészségre, pihenésre és a barátokra figyeljünk a legjobban; a munka csak másodlagos legyen.

Címkék: játék labda érzelmi